reggelenként rájuk ébredünk - sokan vannak a fákon, ezt az ablakunkból fotóztam
Tegnap este megint volt egy műszakom az idősek otthonában, már rendesen beosztottak a táblázatukba, íme:
ez vagyok én: אסתר
És mázlimra az ünnepekre is beosztottak, Rosh Hashana másnapjától shabbaton át 6 műszak, ami nem rossz pénz, mert másfélszerese a rendes órabérnek :) Egy hét alatt a lakbérünk fele meg is van :)
Luca tegnapi fotói a kibbutz körül :
temető a kibbutz mellett
elhagyott TAURUS abroncs a kibbutz parkolójában - made in Hungary
egy ilyen házba szeretnénk költözni, itt van a kibbutzban ez is..
a mi pomelo fánk a ház előtt
a kibbutzunk virágai..
fái, és bicikli tárolói
No és akkor a mai történések (szept. 2) Vettünk egy autót!! Végre! Renault Scenic II, automata, mint itt szinte minden autó. Kicsit lepukkant, kicsit öreg, de a miénk :)
Ezzel 9E sékelért megvásároltuk a szabadságunkat tulajdon képen.. Rosh Hashanakor már ki is használjuk, mert meghívtak minket vendégségbe innen úgy 50 km-re, Tamás egy korábbi munkakapcsolata. Összességében ahhoz képest, hogy még nem vagyunk itt 3 hete, nem rossz a mérleg: gyerekek sulit rendben megkezdték, van fél-állásom és van autónk :) Még van hova fejlődni, de jó az irány, és haladunk szép lassan előre, ahogy itt mondják: leát-leát ...
Braking news: néha visszakanyarodok egy korábbi mondathoz, mert ezt kívánja a logika- szerintem .. mikor egy előre beharangozott esemény már megvalósult. Ilyenkor használom a dőlt betűket. Tehát: tegnap este voltunk Ziv-éknél, ő Tamás korábbi munkakapcsolata. Egy hihetetlenül kedves családot ismertünk meg, két nagy gyereke volt épp otthon, Paz és Eyal, a harmadik épp a hadseregben van. Gan Ner-ben laknak, a térképen csak egy pötty, de még ilyen szép helyen nem jártam, mióta Izraelbe érkeztünk!! (persze kocsi híján sok helyen még tényleg nem voltunk) Sajnos a fényképező gépünk itthon maradt, ezért mindenképp vissza kell majd mennünk, mert ezt látni kell! Kicsit talán a Hilltop-hoz tudnám hasonlítani jellegében, mivel ez is egy ilyen "domb tetején" elterülő lakóközösség, szintén sorompós behajtási lehetőséggel (itt persze az egész körbe kerítve, csak és kizárólag a "főbejáraton" lehet bejutni, ahol az őr is van) Családi házak, egy óriás kosárlabda centrum, a kihagyhatatlan közösségi uszoda, és bent már szinte nincsenek is kerítések a házak, illetve kertek körül. (http://en.wikipedia.org/wiki/Gan_Ner) Ismét megállapítottuk, hogy van hová fejlődni, a kibbutzunk puritán házaihoz képest - meg ettől függetlenül is - ez egy valódi édenkert. Lélegzet elállító kilátás körbe az Izrael völgyre, egészen Haifa-ig ellátni, jobbra pedig Nazareth dombjai. Tényleg vissza kell mennünk fotózni, mert ezt így leírni nem lehet. Amúgy meg kinyílt a világ ill. Izrael nekünk: annyi közös ismerőst, annyi fontos kontaktot ill. információt kaptunk tegnap Zivéktől, illetve a másik meghívott családtól, hogy csak na. Eddig is mondta mindenki, hogy a személyes kapcsolat illetve kapcsolati hálói itt (is) mindent visz, no most megkaptuk. Amin különösen meglepődtem, hogy mint kiderült, Ziv húga Zohar, aki nem más, mint az afikimi idősek otthonának vezetője, vagyis nála voltam állásinterjún 10 napja, ő vett fel, vagyis ő a főnököm... hát ilyet!! Ezek után senki nem fogja nekem elhinni, hogy nem protekcióval kerültem be :) A másik vendég család pedig a tőlünk 3 percre lévő Ashdod Jakov kibbutz lakói.
És akkor a kevésbé vidám dolgok, bár ahogy az lenni szokott, itt helyben semmi jelét nem érezzük, hogy feszültség lenne, de tudom, hogy az otthoni médiában ez máshogy jön le.. A Szíriai belső konfliktusról beszélek, ami most már, hogy mérges gázokat is bevetettek a saját lakosaik ellen, már nem belső ügyük csak :( Borzasztó, ami ott történik :( .. vagyis a tőlünk kb. 5 km-re lévő Szíriában.
Ma Ákosék jóvoltából (Mishpaha blog), akik megjárták Haifát az ügy érdekében, megkaptuk a gázálarcokat. Mindenkinek név szerint "kiutaltak" egyet, kinyitni a dobozt - vagyis próbálgatni - nem szabad, csak ha szükség lenne rá.. de nem lesz..
- kép hamarosan -
A lányokat, persze az egész osztállyal együtt levitték a bunkereikbe, hogy tudják, merre van. Luca szerint az övéikben börtönágyak vannak - hogy ezt honnan tudja, hogy az milyen.. - ehhez képest jött Panni, hogy az övék "luxus" bunker, mert 3 nagy dívány, meg billiárd asztal is van bent, és a falakat virágosra és katicásra festették. No Ábel még erre is rátett egy lapáttal, mert a Kadoori-ban pedig még óriás plazma TV is van a falon + billiárd asztal és díványok...
A minap - pontosabban szeptember 9-én, az ulpant félbeszakítva jött egy katona (egy kb. 20 éves lány) és kaptunk egy oktatást arról, hogy mi a teendő, ha a szirénák megszólalnak - ha éppen az utcán, vagy autóban vagy a kibucban vagy a lakásban vagyunk. Nekünk mint kiderült, a lakáson belül van a MAMAD vagyis az óvóhely, a 2 gyerekszoba az. Jó tudni... mivel mi az egy perces zónában vagyunk, vagyis a szirénák megszólalásától 1 percünk van, hogy az óvóhelyre menjünk, ha szükséges lenne.
De hagyjuk is ezt, ezek csak biztonsági óvintézkedések, úgysem lesz rá szükség :) remélem...
Szeptemberben ünnep ünnep hátán, kezdődik a Rosh Hasana-val, majd Jom Kipur, Szukkot és végül Szimcha Tóra, a lényeg, hogy iskola szünet van szinte végig, kisebb megszakítással. Ez nekem viszont nagyon sok munkát jelent, mert én ilyenkor, vagyis ünnepekkor kapok sok műszakot az otthonban. Ezzel együtt tudtunk időt szakítani egy Holt tengeri Massadával egybekötött, és egy Haifa-i kirándulásra, ami várakozáson felül jól sikerült, még úgy is, hogy a Bahai templomba, de még a kertbe sem engedtek be minket lányokat, mert sortban voltunk - a 38 fokos melegben... Majd legközelebb, most a fiúk bementek, fotózni - nem igazság, ők is sortban voltak :(
Mindegyik kép a Bahai kertben készült, a dátum a kamerában valami oknál fogva nem működik;
ez mind 2013. szeptember 24
A világ legrövidebb metróján viszont voltunk, ez a Carmel hegy belsejében megy, vagyis hogy fel a hegyre, nagyon meredeken, 6 megállója van csak.
Metro, vagyis itt Carmelit bejárata
ilyen meredeken megy fölfelé
összesen két szerelvény van, középen találkoznak
Gyerekeknek megszámítottunk azért egyet, amit testvériesen megosztottak:
és tényleg megosztották, kivételesen balhé nélkül
az állatkert a Carmel tetején van, ez a kilátás a fehér tigris ketrece mellől
a pávák kint sétálnak, szinte karnyújtásnyira
a medvék nem....
És végül a nap fénypontja, a tengerpart Haifa-n, szeptember végén, közel 40 fokban, óriás hullámokkal... rengeteg kagylót gyűjtöttünk, és vagy 3 órán keresztül Ábel és Luca ki sem jöttek a vízből
אנה, vagyis Anna héberül
óriás hullámokban
rengeteg ilyen hullámlovagló volt, nem tudom, mi ennek a pontos neve
fehér lovon - a fekete herceg
Luca I LOVE ISRAEL :)
a rengeteg kagyló, amit Panni gyűjtött
És a Massada, utána Holt Tenger (a világ legmélyebb pontja) ... 2 LEG 2 héten belül :) Mi Massada-ra a lányokkal cable-car-al mentünk fel, a fiúk megmászták.. 42 fok volt árnyékban, tényleg hősök
Massada felülről nézve
Cable Car vagyis a drótkötél pálya - mi lányok ezzel mentünk
a fiúk viszont gyalog
Ábel látványosan szenved
fent a legtetején
és még itt is szoktak Bar Mitzvókat tartani, pont egybe belefutottunk, már a felvonón fölfelé is nagyon jó hangulatot csináltak a zenészek - itt a rabbi várja a családot és a vendégeket, no meg persze a "nagyfiút" a tóra tekeccsel
.JPG)
ők szolgáltatták a zenét és énekeltek
itt már lefelé jövünk, de még mindig nyomják:
Kristálytiszta víz, a föld legmélyebb szárazföldi pontján
a szemközti part Jordánia
a sókristály a kövekre is kiül
lebegünk !!!
És megjártuk az IKEA-t kétszer is, Netanyán és Rishon L'tzionban is, vagyis a lányok végre friss új ágyban alszanak, és a nappalink is kicsit modernizálódott.. kezdjük otthonosan érezni magunkat a lakásban, már jó hazajönni ide...
- kép hamarosan -
Közben munka, munka, munka nekem, de egyre jobban szeretem, már minden öreg nevét tudom, nagyon soknak a történetét is, hát nem egyszerű sorsok, hihetetlen túlélők szinte mind.... És annyira hálásak egy kis beszélgetésért, nem mindenkihez jönnek látogatók, vannak olyanok, akiknek a gyereki az USA-ban és Kanadában élnek, jó ha két évente látogatják őket. Hiába szuper az otthon a maga nemében, azért szomorú is, ez itt mindenkinek a végállomás.
Szeptember 29, végre újra indult az ulpan, már nagyon vártam. Időközben újabb baráti családok a kibbutzban, nem tudok még mindig hozzászokni, hogy szinte ismeretlenül vacsorára hívnak minket, és úgy beszélgetünk velük a saját házaikban, mintha ezer éve jó barátok lennénk. És minden esetben a rengeteg hasznos info, mit hol lehet olcsóbban beszerezni, miben tudnak segíteni, hol tudnék az ulpan után jó állást találni stb. Nagyon nagy előnye a kibbutznak a várossal szemben, hogy pezsgő közösségi élet van, szinte mindenki mindenkit ismer, közös ünneplések, szukka építés, nyár-búcsúztató medence parti és még sorolhatnám.. Most, hogy a nyárt ilyen jól elbúcsúztattuk, már a hőmérséklet is kezd visszaesni, éjszaka pl. már nem használjuk a légkondit, a nyitott ablaknál is jól lehet aludni. Nappal még úgy 35 fok körül van, ezért még délutánonként megyünk strandolni. Na ez az az időjárás, amit egész évben el tudnék viselni. Időközben befutott a Magyarországon hagyott utolsó bőröndünk is, benne a téli ruhákkal - egyre nagyobb a gyanúm, hogy feleslegesen hozattuk el Gáborékkal. Azért az anyuék által a bőröndbe pakolt Pilóta keksz, vaníliás karika és társaik jól jöttek :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése